Magyarország

Részletek

  • Dátum: 2013. 10. 09.

Új rendszer, régi, rossz emlékek 

A kutatás-fejlesztés és a hozzá kapcsolódó adó-, adóalap- és járulékkedvezmények évek óta slágertémát jelentenek nemcsak a K+F beruházások tervezésénél, de az adóhatósági ellenőrzések során is.

Éveken át külön iparág szakosodott arra, hogy a kedvezményekkel éljen, vagy visszaéljen, így érthető, sőt támogatandó, hogy a szabályozást egyértelműbbé, átláthatóbbá és valamelyest szigorúbbá tették. A korábbi évek rossz tapasztalatai azonban mind a mai napig meghatározóak a rendszerben.

 

A régi, adózók és jogalkalmazók számára is követhetetlen szabályozást igyekezett kijavítani, vagy legalább egységesíteni a 2012 januárjától bevezetett új rendszer, amely az elérhető kedvezményekkel kapcsolatban egységesítette a kutatás-fejlesztés definícióit, valamint szakértő szervezetet jelölt ki a K+F tevékenységek minősítésére.

 

A nemes feladatot a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának erre a célra létrehozott szerve kapta, mondván, a szabadalmi ügyek elbírálása kapcsán ők már rendelkeznek a minősítéshez szükséges tapasztalt szakembergárdával és szaktudással is.

 

Bár az SZTNH által elbírált ügyek között bőven találunk a szakértők által is kutatás-fejlesztésnek ítélt projekteket, sokszor még ez is kevés ahhoz, hogy a ténylegesen K+F-nek minősülő tevékenység költségeihez kapcsolódó kedvezményeket nyugodt szívvel vehessék igénybe az arra jogosult társaságok.

 

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkatársainak hozzáállása ugyanis sok esetben ma is a rossz értelemben vett „K+F ipar” visszaélésiből építkezik. Ez részben érthető is volna, viszont nem igazán támogatja a jogalkotói szándékot, vagyis a kutatás-fejlesztés ösztönzését. Az ellenőrzések alkalmával bármely K+F kedvezmény alkalmazásának egyenes következménye az alaposnál is alaposabb, részletes vizsgálat, amely a kutatás-fejlesztés intézményesült minősítésével már „csak” a dokumentációra terjed ki. Az ellenőrök gyakran továbbra is kapva kapnak az alkalmon, hogy a K+F tevékenységgel kapcsolatban alkalmazott kedvezmények, adóalap-csökkentő tételek jogosságát megkérdőjelezzék. Bár a kedvezmények alkalmazását alátámasztani hivatott dokumentáció kötelező tartalmára vonatkozóan nincs részletes jogszabályi előírás, leggyakrabban éppen ezzel szemben merül fel kifogás. Ezen az alapon pedig előszeretettel utasítja el az Adóhatóság a K+F kedvezmények alkalmazását.

 

Sajnos olykor ez a megközelítés dívik olyan esetekben is, amikor az adózó valóban kutatás-fejlesztést végez: új eredményeket, technológiai előnyt, versenyképességet és munkahelyeket teremt, végső soron pedig Magyarországon adózó jövedelmet generál. Ennek üzenete ugyanakkor nemcsak a már hazánkban működő, komoly összegeket a fejlesztéseikbe invesztáló társaságok számára lehet negatív, de az esetlegesen az országban beruházást tervező külföldi vállalatok döntéshozóit is gondolkodóba ejtheti. Túl azon, hogy így a tervezett beruházások elmaradhatnak, egy esetleges negatív ellenőrzési tapasztalat akár a szándékolt ösztönzéssel ellentétes hatást, rosszabb esetben a vizsgálatot „elszenvedő” társaság Magyarországról történő kivonulását is eredményezheti.

 

Hiába tehát az alapvetően jól csengő ösztönzők, a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó adóelőnyök rendszere, ha az azt alkalmazó adózó remegve várja az ellenőrzést. Hogy ez a probléma a dokumentációs kötelezettség szabályozásával megoldható-e, erősen kérdéses. Jobb esetben a jogalkotó és a jogalkalmazó céljainak összehangolása vezethet megfelelő eredményre.

 

a szerző Németh András, szenior adómenedzser, KPMG

 

A jegyzet a Napi Gazdaság 2013. október 9-i számában jelent meg.